Zsebi tanul.

Ki járt itt előttem? Mászás közben még szimatolnom is kell!




Ha jobb az idő, akkor kiengedjük Zsebit az udvarra.
Annyira aranyos és nagyon ügyes. Meg kell tanulnia a fáramászás fortélyait és meg kell ismerkedni a többi állattal.
Az első alkalommal mikor kiengedtük azonnal felmászott egy fenyőfára. Jaj, most mi lesz? Mindig feljebb, feljebb ment.
Nagyon élvezte, de mikor már megunta, akkor kezdődött a nyávogás. Hogyan menjek le? Nézett ránk fentről. Felfele gyors , de lefele problémás mikor tanuló az ember(állat).
Kiment az ágak végére és mintha le akart volna ugrani. Jaj, szörnyű volt látni. Ez a fenyő magasabb, mint a házunk. Az ágak végén még hó volt és nagyon féltem, hogy megcsúszik.
Bizony jó sok idő elteltével sem jött le, tehát, le kell valahogy hozni. Szerencse hogy nem rég vettünk kihúzhatós magas létrát és azt támasztottuk a fenyőhöz. Ügyes volt, mert a létrához közeli ághoz ment és elérhető volt.
Ez volt az első felfedező út.

Azóta már többször kint járt az udvaron, sőt a fenyőre is felmászott,de nagyon ügyesen megoldotta a problémát,mert nem lemászott,henem, másfél méterre van a fenyőágtól egy tető és ügyesen nagyon elrugaszkodva átugrott a tetőre.
A tetőről le tudott jönni a padlásfeljárón.

Figyelem mindig. Annyira aranyosan mászik fára, még nagyon látszik,hogy tapasztalatlan.
Pár nap alatt sokat tanult. Az udvari felderítések után ájultan alszik a fotelban.
Azt hiszem a fotók nagyon beszédesek! .