Waldinger Ágnes: Napraforgó
Napraforgó, napraforgó,
Milyen szép vagy, mily ragyogó.
Ragyogsz, mint a nap,
Középen a sok-sok mag.
Madaraknak adsz eledelt,
A zsákom már majdnem megtelt.
Hazaviszem én a zsákom,
Télire azt mind elrakom.
Jönnek majd a kis madarak,
Napraforgót tőlem kapnak.
Nem halnak így soha éhen,
Ez lesz ételük a télen.
Forrás: Szép versek
2 megjegyzés:
A blogodra keveredtem. Már nem is tudom, hogyan. Mindegy. Kenyér. Kalács. Szépség, szeretet, az élet védelme, becsület és tisztaság... ebben a nyomorult világban... annyira szépséges, annyira üdítő! Áldjon meg az Isten!
Kedves Névtelen!
Köszönöm szépen!
Öröm volt olvasni kedves szavaidat.
Boldog vagyok,hogy nem csak nekem okoz örömet,hanem másoknak is!
Üdvölette: Terike
Megjegyzés küldése