A férj meghalt,egyedül nevelte Rózsa a hét gyereket.
Rántott leves, görhe, vagy málé került az asztalra a sok gyereknek.
Nagyon kevés ruha és egy-két pár cipő volt. A nagyobb gyerekek mikor már iskolába jártak, a cipőt délelőtt és délután felváltva használták.
Nyáron volt jó, mert mezítláb lehetett járni.
Rózsa cselédnek szegődött egy gazdag orvos családhoz. Nagyon megszerették, hiszen becsületes, szorgalmas, tiszta asszony volt.
Az orvos és a felesége nagyon szerették a gyerekeket. Nekik nem születhetett gyerekük és így a Rózsa gyerekeit nagyon megkedvelték.
Karácsonykor, húsvétkor élelemmel és ajándékokkal teli csomaggal lepték meg Rózsa gyerekeit.
Nagy volt a boldogság, hiszen a sok gyereknek, ennivalót kellett beteremteni és nem futotta ajándékra a pénzből.
Böskét sokszor magával vitte édesanyja. Az orvosnak a felesége adott neki papírt, ceruzát, hogy rajzolhasson, amíg a mama takarít, vasal.
Minél jobban megismerték a Rózsa családját, annál nagyobb volt a szeretetük a gyerekek iránt.
Főleg Böskét kedvelték nagyon.
Böskét mindig vinnie kellett takarítani, hogy a Nagyságos asszony közelében legyen.
Egyszer egy kéréssel fordultak Rózsához!
Rózsa!
Add nekünk Böskét!
Könnyebben neveled a nyolc gyereket, mint a kilencet. Egy éhes szájjal kevesebb lesz.
Tudod, mennyire jó helye lenne nálunk! Örökbe fogadnánk, felnevelnénk, taníttatnánk.
Szegény Rózsa, teljesen kétségbeesett, de azonnal megválaszolt.
Soha nem adnám, semmi pénzért sem.
Ő az én gyerekem a többivel együtt. Nehezen, de akkor is felnevelem Őket. A többi mellett a helye!
Soha nem adom senkinek a gyerekeimet.
Tudom, könnyebb lenne az élete, mindent megkapna, de a szívem megszakadna, ha nem mellettem lenne.
Tudomásul vették és soha többet nem kérték Böskét. Ezek után is nagyon sokszor élelmet- játékot vittek a szegény családnak.
Böske is iskolás lett és kiváló tanuló volt.
Mikor már kamasz lett a Nagyságos asszonyék elintézték neki, hogy egy Apácazárdában dolgozhasson.
Becsületes szorgalmas felnőtt embereket nevelt Rózsa a gyerekekből.
Böske 21 évesen férjhez ment, sírig tartó szerelméhez, Ferihez.
Ki volt Böske és Feri? A szüleim.
Ki volt Rózsa? A nagymamám.
Az igaz történetnek lesz még fojtatása.
A gyerekeit becsülettel, egyedül felnevelő Rózsáról és szomorú, tragikus további életéről.
8 megjegyzés:
Terike, ez a történet gyönyörű!
Köszönöm, hogy megosztattad velünk és... nagyon várom a folytatást.
Tulajdonképpen lelkemből szóltál, mert... engem is foglalkoztat, hogy Családom (főleg Őseim) történetét (legalább is egy-egy részletét) megírjam. Ezeket a történeteket már csak én ismerem és a blog megfelelő hely lenne megőrzésükre. Szóval most - az élményen kívül - komoly inspirációt adtál nekem. Köszönöm!
Én is köszönöm az írást, és külön azt, hogy a pici Szántert is láthattam!:-)
Neve méltán Rózsa! A virágok királynője!
Marcsimami!
Örülök,hogy elolvastad!
Ezekkel az írásokkal kicsit bepillanthatunk a régmúlt igaz történeteibe.
Írom majd tovább a történetet ,szeretném napjainkig leírni az életüket és életünket.
Szeretném olvasni a Te családod történetét is!
Izgalommal várom,kezd el!
Éva!
Nagyon szivesen!
Furán nézem én is magamat. Mintha egy álomképet néznék.
De régen volt, de jó volt.
Józsi!
Nagyon szép név a Rózsa.
Nekem is nagyon tetszik.
Nagymamám a család Rózsakirálynője volt!
Egyszer volt, hol nem volt.....
Szánter igaz meséje, csak jó vége legyen? Várom a folytatást!
Terike, köszönöm a biztatást. :)
Hamarosan elkezdem az írást, de... előbb ki kell válogatnom a régi fotókat és felvinnem a gépemre.
Megjegyzés küldése