Rábára fel és indulás kukoricát törni.
Hihetetlen, hogy szeptemberben kukoricatöréskor 30 fok van. . Ahogy a fotókon megmutatom, nem egy leány álom ez a munka, de azért jó volt mert együtt voltunk a szabadban.
A ruhámból pedig valahogy kiszedegetem ezt a tapadós és szúrós növényt. Ezzel a gazzal birkóztam legtöbbet!
Holnap reggel ismét Rábára fel!
4 megjegyzés:
Biztos nem fáztatok!
Törtem anno párszor kézzel, bizony nem egyszerű meló. Letörni, hántolni dobálni. Utána a kupacokat összedobni, majd felszórni a pótra. Odahaza leszedni, aztán zsákba szedegetni és felcipelni a padlásra. Ha nem góréba kerül. Akkor viszont oda kell beszórni. Párszor meg kell fogni, le kell hajolni a csövekért. És még mennyi meló volt egyéb is. Volt sokszor, hogy a szárat is kézzel vágtuk le és hordtuk kévébe. :)
Meleg ez az idő, de az őszi munkák nem várhatnak.Kinek szüret, kinek kukorica,kinek gyümölcs szedés, nekem őszibarack szedés és elrakás.
Igazi kaland az élet!!!!Főleg annak aki nézi!!!További jó munkát!
Megjegyzés küldése