Minden rosszban van valami jó!
Úgy kezdődött, hogy ma figyelmetlen voltam és kétszer tettem
sót a kenyérhez. Azaz nem három,hanem hat kávéskanállal.
Először meglepődtem, majd a megoldáson törtem a fejem.
Kitaláltam.
Dupla adag kenyeret
kell sütni. Gyorsan kimértem a második adag hozzávalóit a só kivételével.
A sós tésztát már félig megdagasztotta a gép. Leállítottam a
dagasztást és kivettem a tésztát.
Össze raktam a sós és a sótlan anyagokat, és amiért
figyelmetlen voltam, kézzel dagasztottam! Ez lett a büntetésem.
Gyönyörű tésztát készítettem, tele hólyagokkal.
Egy a gond, hogy nem fér el a dupla adag a cserépedényben.
Tepsibe vele.
Mikor gyönyörűre megkelt, mintáztam, sütőbe raktam. A sütő
aljába tettem egy kicsi edényben vizet párologni. A víz végig bent volt a sütés
befejezéséig.
Még ekkora kenyeret soha nem sütöttem. Kettő kiló negyvenöt dekás
lett. Csodálatos illatok terjengettek a konyhámból.
Szerintem gyönyörű.!
Most szeltünk belőle és a kenyérbél is csodálatos.
Nézzétek a fotókat!
Ebben az estben nem bánom, hogy figyelmetlen voltam.
5 megjegyzés:
Valóban nagyon szép lett a kenyered! Nem tudom hogy kérdeztem-e már hogy mivel csinálod a mintát?
Egyszer már én is jártam így csak az rosszabb volt, mivel mikor már megszeltem akkor jöttem rá hogy nagyon sós, azért elfogyott.:(
Éva!
Pengével mintázom.
Akkor te rosszabbul jártál! Szerencsére én észre vettem időben.
Akkor jut nekünk is egy szeletke?
Így kell a hátrányból előnyt kovácsolni! :)
Milyen gyönyörű! Csodás kenyereket készítesz! Gratulálok!
Azért az a teritő is megkapott ám. Lehetne róla majd egy fotó?
Margó
Megjegyzés küldése