Őri István: Napfelkelte
Amikor felkel a Nap
És kinyitja álmos, nagy szemét,
Elégedetten ásít, forgolódik,
Mert újra itt a reggel, elmúlt a sötét.
Az Éj morogva elvonult,
Neki mára már bealkonyult.
De még egyszer visszaszól zsémbesen:
A nap alatt nekem miért nincs helyem?!
5 megjegyzés:
Különlegesek. Főleg az első és a harmadik! Mik ezek kondenzcsíkok? Mindegy. Szép!
Kedves Józsi!
Igen kondenzcsíkok. Gyönyörű volt ma reggel az égbolt.
A fotók is nagyon jók lettek,de a teljes horizontot látva csodálatos volt.
Köszönöm szépen!
Jó hogy nálad volt a géped, Terike:)
Szép! Föntről a 3. különösen tetszik.
Gyönyörűek a fotóid.
Megjegyzés küldése