Bogi a mi kutyánk.

Volt egyszer egy Bogink !



Egy őszi napon utaztam a buszon. Mindig figyelem a tájat és megpillantottam az út szélén egy fekete kutyust aki egy zacskót kutatott, enni valót keresve.
Rögtön az jutott eszembe hogy biztos valaki kidobta, elhagyta!
Egész nap rá gondoltam.
Meséltem férjemnek hogy mit láttam és mondta, hogy már Ő is látta .
Biztos kidobták, biztos éhes, biztos nem talál haza!!!!
Segíteni kell!!
Férjem munkahelye és otthonunk között fél úton volt Bogika.
A lakásunkhoz kb.12-13 km-re.
Megoldjuk az etetését úgy hogy reggel mikor megy munkába a férjem,akkor visz neki enni.
Készítettem edényeket, megpakoltuk ennivalóval.
Az út mellett a szántás szélében egy akácfa mellé rakta le.
Eszi-e vajon?? Boldogan jött haza a párom és mondta. hogy eltűnt az ennivaló.
Közben elneveztük Bogikának. Fekete, kicsi testű, nyurga , nekünk nagyon szép volt!
Minden nap vittünk neki ennivalót..
Az úttól legalább 100 méterre volt egy ér, tele vízzel a széle pedig benőtt bokorral, gazzal, ott keresett magának helyet.,menedéket.
Mikor vittük az ennivalót, férjem mindig fütyült neki, én meg kiabáltam ,,Bogika??? Bogika??? Bogika???
Előbujt azonnal a bokor alól és nagyon kíváncsian figyelt felénk.
Hiába hívogattuk nem jött közelebb. Beültünk az autóba, lassan elindultunk és akkor vettem észre, hogy őrült módon fut a bokrok mellet és a kis kert melletti csapáson rohan az ennivalóhoz.
Közben visszafordultunk és figyeltük.
Oda ért az ennivalóhoz és nagyon evett.
Nagyon boldogok voltunk.
A hétköznapokon nem volt gond az etetéssel, de jött a szombat meg a vasárnap.
Megoldottuk azt is. Szombaton reggel dupla adagot kapott és így hétfő reggelig kibírta.
Minden szombat reggel autóba ültünk és mentünk Bogikához.
Két hét elteltével kicsit változott a helyzet, mert mikor megérkeztünk, fütyültünk, kiabáltunk neki, akkor kirohant a bokor alól, kicsit figyelt és azonnal futni kezdett.
Mindig közelebb- közelebb hozzánk. Gondoltuk hamarosan haza tudjuk vinni!
Következett november, jött a zord idő, de sajnos nem jött teljesen a közelünkbe,
egy bizonyos távolságban meg ált és onnan figyelt. Beszéltünk neki, de nagyon bizalmatlan volt.
Mitévők legyünk?? Haza kell vinni ,de hogyan??
Beszéltem az állat orvossal és Ő azt javasolta, hogy adjunk altató gyógyszert neki az enni valóba és ha elalszik akkor fogjuk meg. Ekkor már lehullottak a levelek átláthatóbb volt az ér part.
Nagyon izgultunk előkészítettünk mindent és egy szombat reggel mentünk Bogikáért.
Beleraktam az enni valóba a gyógyszert .
Jött azonnal mikor hívtuk.
Mindent meg evett. és visszament a szokott helyére. Figyeltük! Fél óra múlva megjelent és játszott egy szél fújta zacskóval ,.majd eltűnt. Több mint egy óra is eltelt, hogy nem jelentkezett. Elindultunk, hogy megkeressük. Nem sikerült az akció, nem találtuk meg.
Egész délelőtt kerestük sikertelenül.
Szomorúan indultunk haza. Annyira bizalmatlan volt, hogy biztos menedéket keresett az alváshoz.
Vasárnap is átmentünk hozzá, abba bíztunk, hogy már felébredt. Sajnos nem jött elő, hiába kiabáltam neki. Nagyon aggódtunk, arra gondoltunk, hogy talán bele esett a vízbe kábultan.
Nagyon szörnyű érzés volt arra gondolni, hogy talán mi tettünk vele rosszat.
Hétfő, kedd, semmi…… vitte a párom neki minden nap az enni valót, de sajnos nem jelent meg. Szerdán nagy örömünkre előkerült. Nagyon örültünk! Vajon hol lehetett??
Jöttek a hideg téli napok, elláttuk jó falatokkal és vártuk a tavaszt, hogy a mi Bogikánk ne sokat fázzon! Nem adtuk fel és úgy gondoltuk a lombosodás előtt megfogjuk.
Az állatorvos szerint több altató kell, hogy gyorsan elaludjon.
Minden családtagunk, ismerősünk figyelte. Mindenki beszámolt, hogy mikor és hol látta.
Nagyon akarjuk ezt a kutyust!! Sok szeretett adni neki, és bebizonyítani neki, hogy nem minden ember rossz!
Már készültünk az akcióra ,február végén, mikor férjem azzal jött haza ,hogy nem jelentkezett Bogika. Gondoltuk majd holnap meg lesz! Nem így történt. A mi Bogikánk örökre eltűnt.
Kettő hétig még vittük az ennivalót, de nem volt, aki meg egye. Férjem kiállásig fütyült mindhiába..,én kiabáltam, mint az őrült,,,,, de semmi. Szombat reggel betettük az ásót az autóba és elindultunk hogy megkeressük és eltemessük. Egész délelőtt kerestük a zord hideg szélben, de nem találtuk meg.
Bele kell nyugodni hogy történt vele valami. Találgattunk, de soha nem tudjuk meg hova lett a mi Bogikánk? Talán beteg lett, talán lelőtték, talán, talán,, talán,,,??? .
Nagyon sokat beszélünk azóta is róla, és sokat gondolunk rá!
Soha nem volt a mi kutyánk, de örökre a mienk marad!
Mikor arra járunk ,szemünk most is fürkészi a tájat……