2011. december 6., kedd

Mi volt a zsákban?






A múltkori bejegyzésemben olvashattátok, hogy egy romos tanyában hét kiscicát találtunk.
Pár nap múlva sajnálattal vettük észre, hogy egy kiscica van a többi eltűnt.
Minden nap mentünk hozzá és vittük az ennivalót. Meleg dobozt készítettünk neki, szalmával kibéleltük és a tetejére is szalmát halmoztunk. Látszólag jól volt. Nőtt és hízott is. Szomorúsággal töltött el bennünket az a tudat, hogy egyedül kell lennie, ráadásul hideg van.
Mikor észlelte, hogy megyünk, azonnal kirohant a dobozból és eltűnt.
Eldöntöttük, hogy megfogjuk és haza hozzuk. Ez bizony nem könnyű feladat lesz!
Férjem ötlete volt, hogy a doboz elé egy zsákot kellene tartani, amibe belefut a cica.
És most örömmel tudatom veletek, hogy nekünk egy zsákban, kiscicát hozott a mikulás!

Tegnap szakadó esőben mentem a tanyára, és éreztem, hogy most megfogom, sikerülnie kell!
Lábujjhegyen lépkedtem és próbáltam úgy bemászni az ablakon, hogy ne csapjak zajt.
Gyorsan mentem a dobozhoz és odatartottam a bejárathoz a zsákot. Semmi nem történt. No gondoltam meghallotta jöttemet és már kiszaladt a dobozból. Elvettem a zsákot, de valami azt sugallta, hogy gyorsan tegyem vissza!
Abban a pillanatban belefutott a zsákba és gyorsan összefogtam a zsák száját.
Leírhatatlan, hogy mit éreztem akkor.
Megmentettelek! Megyünk haza és lesz otthonod! Nem mozdult a zsákban a pár dekás,kis csomag.
Nem ugrált nem nyávogott, csendesen tűrte a sorsát.
Biciklimnek van egy zárt hátsó doboza és abba tettem bele.
Tudjátok, hogy mentünk haza?  Nem mentünk.  Repültünk. 
Kit érdekel, hogy szakad az eső?

Már előre elkészítettem a helyét, hasonló dobozka, szalmával bélelve.
Kibontottam a zsák száját és néztük egymást. Gyönyörű kerek, ragyogó szemmel nézett rám, majd kicsi idő elteltével hátra csapta füleit, és mint egy vadmacska, úgy nézett ki.
Ne félj!  Én vagyok anyuci!  Jó helyen vagy, biztonságban.
Mintha értette volna, ismét szelíd tekintettel méregetett. Nem vettem ki zsákból csak kibontva odatettem a dobozka elé. Egyedül hagytam. Az ablakból figyeltem. Bement a dobozba és kicsi idő múlva szinte kúszva kijött és körbe nézett új otthonában.
Azonnal ment és evett. Sőt pár perc elteltével még az almot is használta. Hát nem érdekes? Soha nem látott még macska almot és mégis tudta, hogy mire való!
Evett, ivott, vécézett és estig aludt.
Nyugodt szívvel feküdtünk le az este, hiszen minden rendben és biztonságban van ez a gyönyörű élőlény!

Ma reggel eszembe jutott, hogy van egy aranyos kandúr cicánk Nyikita és nagyon barátságos. Bevittem a picikéhez. Jó ötlet volt.
Nagyon aranyos volt a picike, mikor meglátta Nyikitát. Azonnal közelített és édesen nyávogott. Nyikita kedvesen barátkozott vele és megszagolták egymást. Látható, hogy sokkal bátrabb lett a picike.
Ezek a fotók akkor készültek.

 Van zsákodban minden jó, cirmos cica, lapuló!
Mi kaptuk a világon a legszebb mikuláscsomagot!









10 megjegyzés:

Vali írta...

Neked mekkora szíved van.

Éva írta...

De tündér kis cica! Jó volt olvasni hogy végül is sikerült haza vinnetek a cicát! Hogy hívjátok? Vagy még a keresztelő odébb van!Olyan Cirmos cicás kis feje van!

Terike írta...

Vali!
Mekkora szívem van?
Egy biztos. Minden állat belefér!

Éva! Még nem adtunk neki nevet.
Szép nevet akarunk.

Lirent írta...

Nem találok szavakat. Örülök, hogy sikerült megmentened. További boldog mikulás napot! :) Nagyon jók a képek!

Adelid írta...

Nagyon szép kiscica. Ezen a képen nem is tünik soványnak. Jó hogy megmentettétek!
Ősszel a hugomék is cicamentők voltak, de az ő patronáltjuk nagyon "gebe" volt. Mára már az is kipendült.

Terike írta...

Lerint!
Nagyon örülünk mi is.
Nektek is boldog mikulás napot!
Tényleg aranyos fotók lettek!

Adelid!
Nem sovány. Nagyon jó erőben van, hiszen minden nap vittünk neki enni.
Örülök,hogy húgodék is befogadtak egy cicát!

trollanyu írta...

Te vagy az állatok Mikulása:) Nagyon szívszorító, ugyanakkor megható volt olvasni a cica megmentését. Tündéri kis cica, kíváncsi vagyok, mi lesz a neve:)

baratella írta...

Terike!Jó híreket hoztál, és jó képeket!Nagyszerű és szép történet jólelkű emberekről és szeretni, megmenteni való hányatott sorsú állatokról.Békés együttélést a "nagycsaládnak".

Kathy írta...

Edes kis cico!Lehet hogy O meg nem tudja, de nagyon jo helye lesz neki! En is kivancsi vagyok milyen nevet adtok neki! :))

Terike írta...

Köszönjük szépen,hogy örültök velünk!
Micóka lett a neve, az első cicánk emlékére.
Most kárpótolni szeretnénk az eddigi rossz sorsa miatt.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...