Szánter blogja.

2017. szeptember 20., szerda

Sámlit festettem.

Örültek a gyerekek a festett sámlinak.

A következő festésem egy katona láda lesz. Tervezgetem a mintát.

Takaros cipó.

Recept itt!

Ebből az adagból kettő cipó lett.

A jól bevált receptem szerint.

510 ml víz (ez lehet kicsivel kevesebb vagy több, függ a liszt milyenségétől!)

7 kávéskanál só (csapósan)

1 evőkanál porcukor

1000 gr BL55 liszt

2 evőkanál olaj, vagy: ( olvasztott vaj, vagy margarin)

+ előtészta

Előtészta készítése, sütés előtti napon.

Az előtésztához valókat bele tenni egy tálba és fakanállal mint a galuskatésztát, 3-4 perc alatt simára keverni.

Beborítani, letakarni, hogy ne cserepesedjen meg a teteje.

Előtészta:

250 ml víz

250 gr BL 55 liszt

20 g élesztő

Beteszek minden hozzávalót a gépbe. Dagasztási idő legalább 10 perc. Fényes nem ragadós tészta, könnyen formázható, inkább kemény rugalmas tésztának kell lennieA dagasztás után liszt nem érheti. (ez nagyon lényeges)

Kiteszem deszkára (nem lisztezett) és átgyúrom párszor, majd szakajtóba teszem és kele

sztem 30 percig.

Ismét kiborítom a szakajtóból (nem lisztezett), átgyúrom, és visszateszem a szakajtóba.

Duplájára kel, ez 40-45 perc, attól függ milyen meleg helyen van.

Kiborítom a deszkára és megkerekítem cipónak és teszem az edénybe. Az edénybe alól felül sütőpapír van. A sütőpapír alá vizet spriccelek és még kelnie kell 30 percig.

Mintázom és pengével bevágom.

Beborítom és 230 fokos forró sütőbe mehet .Sütöm 40 percig, majd tető nélkül a szép piros szín eléréséig tovább sütöm. Erős arany barnára kell sütni, mert különben nem fog cserepesedni!!!!

Nagyon finom ropogós, cserepes de lágy belsejű kenyerünk lesz.

Ha így készíted, tuti szép és finom kenyered lesz!

2017. augusztus 7., hétfő

Pénteki betegek.

2017 július 21 Szeged Onkoterápiás Klinika A részleg.

Szomorúan ül a sok beteg ember a rendelőben. Várnak türelemmel, bár van, aki már egyre hangosabban véleményt nyilvánít a sok várakozás miatt.

Mi 9 előtt érkeztünk, sokadiknak. Dél körül jár az idő, mikor egy ott dolgozó fehér ruhás hölgy, mérgesen, sietve, kissé topítva (talán az egyik lába kicsit rövidebb) egyre mérgesebben jön, megy.

Mikor elhalad előttünk jól hallhatóan ezt mondta: „érdekes, hogy mindenki péntek reggelre ébred betegen”?

Mindenki arcán döbbenet, talán megkellett volna állítani és eligazítani rendesen, de nincs már energia, elfogyott.

Fél óra múlva ismét ez a fehér ruhás hölgy a recepcióhoz viharzik és nagy hangon beszélt egy másik fehérruháshoz.

„mindenki pénteken jön, a fene enné meg őket, tudnék rúgni beléjük nagyot”

hangzott el jól érthetően.

Ültünk és nem moccantunk.

(most sírok, mert nem bírom ki, hogy ne sírjak)

Hogy látja el ez az ember a betegeket, akinek ez a véleménye?

Ember. Ember?

Ezen a folyosón daganatos (halálra ítélt rákos) betegek üldögélnek, összeroskadva, szomorúan és mégis kitartóan. (most is sírok)

Mi pénteki betegek üzenjük Te topa: sajnos a betegség jön, hétfő vagy péntek, nem válogat.

Azt kívánjuk, hogy egyszer ébredj éppen pénteken reggelre betegen! Sőt mi felajánljuk a betegségünket ellenszolgáltatás nélkül, hogy szembesülj mindazokkal a kijelentéseiddel, ami ma elhangzott a szádból!

Feltételezzük, hogy az egészségügyi dolgozók nagy része nem ezen a véleményen van és becsületesen szolgálja a betegek érdekeit.

Nagyon szomorú lenne ha az ilyen és ehhez hasonló gondolkodású egészségügyi dolgozók magatartása alapján kellene véleményt formálni az egészségügy valamennyi dolgozójáról.

Mi pénteki betegek nagyon reméljük, egyszer Te is kapsz egy jó nagy rúgást a topa lábadba.

2017. május 14., vasárnap

Tenyérnyi cipók.

A jól bevált receptem szerint készítettem.