Réka meggyes süti.

Át adom a tudásomat az unokámnak. nagyon szeret segíteni ezt a meggyes sütit szinte önállóan készítette el! Csak így tovább Réka!

 

Csodálatos pillanatokat adtak nekünk!

Igaz, ezek régi fotók de elevenen élnek bennem!  Az 53 év alatt volt több állatunk , imádtuk ŐKET!

Családunk állatkedvelő, több állatot befogadtuk és boldogan éltek velünk, míg meg nem haltak!

Sajnos Ők rövidebb ideig élnek , így hát ezt tudomásul kell venni!

 Csodálatos pillanatokat adtak nekünk amit soha nem feledünk!

Nézzétek szeretettel és töltse meg szíveteket melegséggel!

 

A hűséges Benjy.

  Mióta egyedül maradtam nagyon sokszor beszélgetek  Benjyvel.

Néz rám gyönyörű szemével

biztos érti mint mondok neki!

Mikor szomorú vagyok azt is észre veszi, az udvaron jön mellettem  és az orrát hozzá-hozzá nyomja a kezemhez,. Nem tágít mellőlem, mindig mellettem van.
Vigasztal. Tudja mi a bánat, hiszen Ő is elvesztette azt az embert aki imádta.
Talán még ma is haza várja.
Oda áll a kapuhoz és órákig figyel az utcára.

Sokszor vidámkodunk, felvidítjuk egymást, játszunk.
Játékot dobálok neki, rohangászik örömében körbe-körbe. Ragyog a tekintete.
Mikor el megyek kísér a kapuig, megbeszéljük hogy jövök hamarosan.
Hazaérkezéskor nagyon boldog, tudja hogy soha nem hagyom el.
Remélem nagyon sokáig együtt maradunk és szeretettel gyógyítgassuk egymás lelkét!
 Nagyon szeretlek Benjy!

Nagyon boldog Zsebi!

Zsebi nagyon hamar beilleszkedett a családba! Önfeledten játszik és sokat alszik.
Megtanulta a nevét és ha szólítom akkor figyel.
Napközben egyedül voltam eddig és most nagyon jó ,hogy ketten vagyunk. Sokat beszélgetünk és okosan figyel rám! Gyönyörű beszédes a szeme!
Nagyon édes hangokat is tud adni mikor boldog. Huncutkodik és farka fölvágva rohangászik a lakásban. Azt még nem is írtam,hogy szoba tiszta. Nincs a lakásban bincije,de szól ha ki kell menni. Pici macska létére hihetetlen mennyire okos.
Szívet melengető érzés mikor felveszem és dorombol.
Hogy lehet egy állatot ennyire szeretni?

10 éves az Orosházi kutyamenhely

Köszönet és hála a menhely dolgozóinak és önkénteseinek az állatok gondozásáért!
Gratulálok, és jó egészséget kívánok a további munkájukhoz!
Minden évben viszünk valamit a kutyusoknak és most nagy fejlődést láttunk. Gyönyörű tisztaság van a bokszokban, kisimult szőrű egészséges kutyák, ennivaló és természetesen játék is van az állatoknál.
Nagyon szép ünnepet tartottak, a gyerekek rajzolhattak és még óriási szülinapi torta is volt.
Nagyon sokan eljöttek és simogatták a szebbnél szebb kutyusokat.
Nagy megelégedettséggel, megnyugvással jöttünk el és tudjuk, hogy ezek az állatok jó kezekben vannak.
Tudom, az lenne a normális, ha minden állatnak lenne gazdája, de ha már nincs, akkor sem szenvednek hiányt.
Köszönjük lelkiismeretes munkájukat!
Ezek a fotók az örömteli pillanatokat örökítik meg.
Minden érintés, simogatás, szebbé teszi az állatok és emberek életét.
Ők adják a tiszta önzetlen szeretet, amire csak kevés ember képes!
Gazdagabbak lettünk ma, mert nagyon sok tiszta, igaz szeretetet adtunk és kaptunk.

Négy hét a bevásárló kocsik alatt.

Én a Penny előtt lettem kidobva, négy hétig a bevásárló kocsik alatt húztam meg magam. Mindenkitől féltem. Erőszakkal kihúztak a kocsik alól, most már tudom jól tették. Új gazdám lett, nagyon szeretnek. Hűséggel, szeretettel hálálom meg, hogy befogadtak.

Hogy kerültem a Penny elé?
A Pennys lányok látták, hogy jött egy gyors autó és kidobtak engem az útra. Nagyon sírtam és bemenekültem a bevásárló kocsi sor alá. Hoztak nekem egy dobozt és ennivalót. Nem engedtem senkinek, hogy megfogjanak. Már alig tudtam bemászni a kocsik alá, hiszen növésnek indultam és nem fértem el csak hasalva.
Új gazdámék nagyon akartak engem és sok ember segítségével ,megfogtak.
Van nagy udvarom és sok szeretetet kapok. Ami a legfontosabb,
hűségesek maradunk egymáshoz, amíg csak élünk!

Bogi a mi kutyánk.

Volt egyszer egy Bogink !



Egy őszi napon utaztam a buszon. Mindig figyelem a tájat és megpillantottam az út szélén egy fekete kutyust aki egy zacskót kutatott, enni valót keresve.
Rögtön az jutott eszembe hogy biztos valaki kidobta, elhagyta!
Egész nap rá gondoltam.
Meséltem férjemnek hogy mit láttam és mondta, hogy már Ő is látta .
Biztos kidobták, biztos éhes, biztos nem talál haza!!!!
Segíteni kell!!
Férjem munkahelye és otthonunk között fél úton volt Bogika.
A lakásunkhoz kb.12-13 km-re.
Megoldjuk az etetését úgy hogy reggel mikor megy munkába a férjem,akkor visz neki enni.
Készítettem edényeket, megpakoltuk ennivalóval.
Az út mellett a szántás szélében egy akácfa mellé rakta le.
Eszi-e vajon?? Boldogan jött haza a párom és mondta. hogy eltűnt az ennivaló.
Közben elneveztük Bogikának. Fekete, kicsi testű, nyurga , nekünk nagyon szép volt!
Minden nap vittünk neki ennivalót..
Az úttól legalább 100 méterre volt egy ér, tele vízzel a széle pedig benőtt bokorral, gazzal, ott keresett magának helyet.,menedéket.
Mikor vittük az ennivalót, férjem mindig fütyült neki, én meg kiabáltam ,,Bogika??? Bogika??? Bogika???
Előbujt azonnal a bokor alól és nagyon kíváncsian figyelt felénk.
Hiába hívogattuk nem jött közelebb. Beültünk az autóba, lassan elindultunk és akkor vettem észre, hogy őrült módon fut a bokrok mellet és a kis kert melletti csapáson rohan az ennivalóhoz.
Közben visszafordultunk és figyeltük.
Oda ért az ennivalóhoz és nagyon evett.
Nagyon boldogok voltunk.
A hétköznapokon nem volt gond az etetéssel, de jött a szombat meg a vasárnap.
Megoldottuk azt is. Szombaton reggel dupla adagot kapott és így hétfő reggelig kibírta.
Minden szombat reggel autóba ültünk és mentünk Bogikához.
Két hét elteltével kicsit változott a helyzet, mert mikor megérkeztünk, fütyültünk, kiabáltunk neki, akkor kirohant a bokor alól, kicsit figyelt és azonnal futni kezdett.
Mindig közelebb- közelebb hozzánk. Gondoltuk hamarosan haza tudjuk vinni!
Következett november, jött a zord idő, de sajnos nem jött teljesen a közelünkbe,
egy bizonyos távolságban meg ált és onnan figyelt. Beszéltünk neki, de nagyon bizalmatlan volt.
Mitévők legyünk?? Haza kell vinni ,de hogyan??
Beszéltem az állat orvossal és Ő azt javasolta, hogy adjunk altató gyógyszert neki az enni valóba és ha elalszik akkor fogjuk meg. Ekkor már lehullottak a levelek átláthatóbb volt az ér part.
Nagyon izgultunk előkészítettünk mindent és egy szombat reggel mentünk Bogikáért.
Beleraktam az enni valóba a gyógyszert .
Jött azonnal mikor hívtuk.
Mindent meg evett. és visszament a szokott helyére. Figyeltük! Fél óra múlva megjelent és játszott egy szél fújta zacskóval ,.majd eltűnt. Több mint egy óra is eltelt, hogy nem jelentkezett. Elindultunk, hogy megkeressük. Nem sikerült az akció, nem találtuk meg.
Egész délelőtt kerestük sikertelenül.
Szomorúan indultunk haza. Annyira bizalmatlan volt, hogy biztos menedéket keresett az alváshoz.
Vasárnap is átmentünk hozzá, abba bíztunk, hogy már felébredt. Sajnos nem jött elő, hiába kiabáltam neki. Nagyon aggódtunk, arra gondoltunk, hogy talán bele esett a vízbe kábultan.
Nagyon szörnyű érzés volt arra gondolni, hogy talán mi tettünk vele rosszat.
Hétfő, kedd, semmi…… vitte a párom neki minden nap az enni valót, de sajnos nem jelent meg. Szerdán nagy örömünkre előkerült. Nagyon örültünk! Vajon hol lehetett??
Jöttek a hideg téli napok, elláttuk jó falatokkal és vártuk a tavaszt, hogy a mi Bogikánk ne sokat fázzon! Nem adtuk fel és úgy gondoltuk a lombosodás előtt megfogjuk.
Az állatorvos szerint több altató kell, hogy gyorsan elaludjon.
Minden családtagunk, ismerősünk figyelte. Mindenki beszámolt, hogy mikor és hol látta.
Nagyon akarjuk ezt a kutyust!! Sok szeretett adni neki, és bebizonyítani neki, hogy nem minden ember rossz!
Már készültünk az akcióra ,február végén, mikor férjem azzal jött haza ,hogy nem jelentkezett Bogika. Gondoltuk majd holnap meg lesz! Nem így történt. A mi Bogikánk örökre eltűnt.
Kettő hétig még vittük az ennivalót, de nem volt, aki meg egye. Férjem kiállásig fütyült mindhiába..,én kiabáltam, mint az őrült,,,,, de semmi. Szombat reggel betettük az ásót az autóba és elindultunk hogy megkeressük és eltemessük. Egész délelőtt kerestük a zord hideg szélben, de nem találtuk meg.
Bele kell nyugodni hogy történt vele valami. Találgattunk, de soha nem tudjuk meg hova lett a mi Bogikánk? Talán beteg lett, talán lelőtték, talán, talán,, talán,,,??? .
Nagyon sokat beszélünk azóta is róla, és sokat gondolunk rá!
Soha nem volt a mi kutyánk, de örökre a mienk marad!
Mikor arra járunk ,szemünk most is fürkészi a tájat……

És mind megettük!

Kalács összefoglalóm. Van még ötletem!

Kalács Zsoltnak.