Cipósütés íziben.

Atkáriné Terike

Cipósütés íziben.

Tegnap éjjel álmomban, szép kenyér sült valóban.

Kovász illat terjengett, sütni kellett kenyeret.

Két kezemmel dagasztottam, körbe, körbe gyúrogattam.

Mikor fényes sima lett, szakajtóba mehetett.

Dagadj, dagadj kenyerem, finom puha melegben.

Megtörtént az éji csoda, vánkos nőtt a szakajtóba.

Mosolyogva néztük egymást,

Mondta: siess, had süljek már!

Megformáztam, cipó leszel!

Jó lesz, jó lesz, súgta nekem.

Picit pihenj, növekedjél, csinos szép cipócska legyél!

Szóltam neki: talán ennyi, nem kell tovább növekedni!

Szép vagy nagy vagy, menjél sülni!

Oldaladat jól bevágom, cipó leszel, tanúsítom.

Gyorsan be a sütőbe, izgalommal megtöltve.

Negyvenöt perc izgalom, jól dolgoztunk? Nem tudom.

Közben végig gondolom, de szép is az én álmom.

Lassan szól a cipócska: nézz be hozzám asszonyka!

Nem nézek én, várj egy kicsit, míg az idő le nem telik.

Kenyér illat?  Nincs ily csodás, ember asszonyt megbabonáz.

Álmomban is mennyben vagyok, mikor illatod árasztod.

Elteltek a hosszú percek, gyere cipó, hagy nézzelek.

Megmosdatlak, simogatlak, két szememmel megcsodállak.

Kiteszlek az asztalomra, mutasd magad te cipócska.

Izgalmunk is elcsendesül, cipó és én szembesülünk.

Még egy csodát adj énnékem, beszélj, beszélj, szépen kérlek!

Beszél, beszél eleget, lesznek is szép cserepek.

Kisült hát az éji csoda, piros cipó sült álmomban.

Most láss csodát: ÉBRESZTŐ.

Vár a kovász s a teknő.

Mai program, tudod-e?    Cipósütés íziben.