2011. november 15., kedd

Szendergésemben velük leszek!





Vasárnap.
Gyönyörű napsütés, irány biciklizni!  Menjünk a tanyára, hozunk szalmát a jószágok alá.
A tanya mellett a szántáson megláttam egy cicát. Nagyon lassan tudott járni, csont sovány. Jaj, tudtam azonnal, hogy baj van. Jött közelebb hozzánk, de nem tudtuk megfogni. A hátsó lábait alig tudta rakni és szinte elsorvadt a gerinc hátsó része. Te jó ég!
Ez itt lakik a romos tanyában?


Három hónapja nem volt eső és szegény állat vizet sem talál a környéken. Egeret pedig biztos nem tudott fogni a lábai miatt. De mit tegyünk?
Álltam döbbenten és szinte leblokkolt az agyam.
Nem tudjuk haza vinni, menekült előlünk.
Nem akartuk a sorsára hagyni a legyengült kiszomjazott, kiéhezett állatot.
Férjem figyelte a cicát én meg haza mentem (rohantam) ennivalóért.
Ez az út még soha nem tűnt ennyire távolinak
.
Képzeld!
 Vannak pici cicák a házban. Több. Sok.
Te jó ég! Akkor ez a mama.
Szegény cicamama féltette kicsinyeit. Először az ablakhoz ment, de ott a lábai miatt nem tudott felugrani, beugrani.
Körbe vonszolta magát a tanya körül és a romokon keresztül bement a kicsikhez.
Egy másik ablakon benéztünk és láttuk, hogy 5-vagy 6 kicsi van. Hihetetlen.
Hát bizony ennyi éhes szájnak nem elég ez a mennyiségű ennivaló, amit hoztam. Semmi baj, még egyszer haza megyek. Készítettem jó puha étket a kicsiknek, hiszen eddig még nem ettek semmit, csak szoptak.
És víz, víz! A legfontosabb!
Bizony ez a tanya nagyon romos állapotban van, a fele mát ledőlt.
Úgy tudom megközelíteni a cicákat, ha bemászok egy elég kicsi ablakon. Rajtam ez sem fogott ki. Most kiderül, mennyire vagyok fitt? Semmi gond. Felpattantam, lepattantam. Nagyon jól megy!
Edény, ennivaló, víz. A cicák elbújtak, hiszen ők még soha nem láttak embert és nagyon rémültek voltak. Szalmát is vittem alájuk.
Kimásztam és hallgatóztam. Hallom aneszeket, hogy előjönnek a búvóhelyről.
Elmentem a másik ablakhoz és belestem. Jaj de jó! Körbe állják a tányért és már kóstolgatják az étket.
Nem sok idő telt el, anyjuk lefeküdt és a kicsik összebújva szorosan ráfeküdtek. Láthatóan fáztak. Majd most megtapasztalják, hogy a szalma meleget ad.
Isten tudja meddig figyeltem őket, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hűl a levegő és alkonyodik. Hu, jó sok idő eltelt.
Na, sziasztok! Holnap jövök! Aludjatok jót!
Az úton hazafele kavarogtak bennem a gondolatok. A lelkem félig rendbe jött, a másik felében pedig ott lapult a sok kérdőjel.
Mi lesz velük? Megfagynak? Ki tudok jönni minden nap? Hogy jövök, ha esik?
Mi lesz az anyával?

Este meleg szeretettel gondoltam a cicákra és boldog voltam, hogy ami tőlem telt, azt megtettem.
Talán nem fáznak annyira a hideg éjszakában és boldogabban bújnak a mamához!
Piciny lelküket talán boldogabbá tettem.


Hétfő
Tegnap fiammal együtt mentünk ki hozzájuk.
Vittünk kettő papírdobozt és vastagon beszalmáztuk.  Alig tudtuk az ablakon betuszkolni a dobozokat.  .  Nagyon örültem, mert a tegnapi ennivaló is elfogyott, tehát ettek.
Sajnos az anyacicát nem láttuk sehol.
Remélem nem történt vele semmi rossz!

Kedd
Ragyogóan süt a nap.
Csendben megyek az ablakhoz.
 Beragyog a nap az épületbe és a picik a napfényben játszanak, hancúroznak, birkóznak. Jaj de jó ilyen boldognak látni őket!  Ezt a pár fotót készítettem, de az egyik szemfüles észrevett és jelet adott az elfutáshoz. Eltűntek egy pillanat alatt.





No, megint mászok.
 Mindent megettek.
Biztos a dobozban aludtak, mert a szalma le van lapítva.
Hogy a napi mászásszámom meglegyen és, hogy jobb legyen nekik, vittem szalmát a dobozok elé is.
Figyeltem őket. Jó sok idő eltelt, mikor sorban előbújtak és körbe állták a tányért.
Sziasztok, aludjatok édeset!

Szendergésemben biztos velük leszek!

Sajnos az anyát most sem láttam.
 Aggódom.







8 megjegyzés:

Lirent írta...

Szegény cica mami. :( Nagyon szép dolog, hogy segíted a kis családot! :)

Éva írta...

Eltudom képzelni mennyire rossz érzés volt ott hagyni őket. Szerintem ha tudnád talán mind haza is vinnéd ? Nagyon szép a cicamama az első cicám is vörös volt. Írjál majd még hogy mi újság velük!

Adelid írta...

Ilyenkor nem tudnék én sem másképp tenni. Anyuék telkének a közelében is élnek macsekok, így ha megyünk ki mindig viszünk valami elemózsiát nekik is. Olyan szeretnivalóak tudnak lenni.

baratella írta...

Terike! A jó isten áldjon meg, a jó szívedért, az állatszeretetedért,az önzetlenségedért.Így már esélyt kaptak a kiscicák a megmaradásra.

Gerdi írta...

Szegény kiscicák! Sajnos az ilyen, nem emberhez szokott cicákat nehéz, vagy lehetetlen magunkhoz édesgetni. Tapasztaltam... Pedig olyan szépek. Megható az anyacica története.

Roza írta...

Jajj Terike, majd elsírtam magamat:(
Reméljük, minden rendben lesz a cicákkal...
Nagyon jót cselekedtél.

Ibolya írta...

Majd írd meg, mi lett velük légyszíves:::!!!

Névtelen írta...

Megható olvasni az emberségedről. Áldás legyen érte az életeden! Apósom állatorvos, ilyen esetben az elvadult cicák ételébe nyugtatót kevernek, így tudják ellátni az állatot. A kezelés után vissza lehet vinni a mamát és gyerekeit, vagy megszoktatni őket, ha van gazdajelölt. Ha sikerülne (úgyis olvasok róla Nálad) felajánlom, hogy hozzájárulok az állatorvosi költségekhez.
Brigi

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...