Felhők alatt szállok, s nézem a világot.

Aranyosi Ervin: A szabadság kulcsa

Felhők alatt szállok,
s nézem a világot.
Emberek nyüzsögnek,
amerre csak látok.

Lent a földön élnek,
fent szárnyalni félnek,
valamennyi ember
földhöz ragadt lélek!

Mind a pénzt szolgálja,
nincsen izzó vágya,
valamennyi egy új
világrend szolgája.

Tanulj hát repülni,
szél hátára ülni,
taposó malomból
végleg kikerülni!

Urald a világod,
teljesítsd be álmod!
Rabláncaid tépd le,
ne tűrd a rabságot.

Legyél végre boldog,
mert ez itt a dolgod!
A szabadság kulcsát,
lelked mélyén hordod…

Felhők ölén, felhőfotóimmal!

Szalayné Komlósi Gizella: Felhők ölén

Habos bodros felhők ölén szállva
megérinthetném a kósza végtelent
ezernyi gyémántfényű apró csillag
kényeztetné megfáradt lelkemet.
Messzi repítene langyos déli szél
mandolinján szimfóniát játszó éj
sejtelmes szivárvány képet festene
mit csukott pilláim mögé rejtene.

Végtelen árján bárányfelhő ágyán
s az aranyló Hold csókot hintene...
hullámzó égi mezőkön járva fenn
ringatna felhő finom lágy keze.


Forrás: Szép versek