2017 július 21 Szeged Onkoterápiás Klinika A részleg.
Szomorúan ül a sok beteg ember a rendelőben. Várnak
türelemmel, bár van, aki már egyre hangosabban véleményt nyilvánít a sok
várakozás miatt.
Mi 9 előtt érkeztünk, sokadiknak. Dél körül jár az idő,
mikor egy ott dolgozó fehér ruhás hölgy, mérgesen, sietve, kissé topítva (talán
az egyik lába kicsit rövidebb) egyre mérgesebben jön, megy.
Mikor elhalad előttünk jól hallhatóan ezt mondta: „érdekes,
hogy mindenki péntek
reggelre ébred betegen”?
Mindenki arcán döbbenet, talán megkellett volna állítani és
eligazítani rendesen, de nincs már energia, elfogyott.
Fél óra múlva ismét ez a fehér ruhás hölgy a recepcióhoz
viharzik és nagy hangon beszélt egy másik fehérruháshoz.
„mindenki
pénteken jön, a fene enné meg őket, tudnék rúgni beléjük nagyot”
hangzott el jól
érthetően.
Ültünk és nem moccantunk.
(most sírok, mert nem
bírom ki, hogy ne sírjak)
Hogy látja el ez az ember a
betegeket, akinek ez a véleménye?
Ember. Ember?
Ezen a folyosón daganatos (halálra ítélt rákos) betegek
üldögélnek, összeroskadva, szomorúan és mégis kitartóan. (most is sírok)
Mi pénteki betegek üzenjük Te topa: sajnos a betegség jön,
hétfő vagy péntek, nem válogat.
Azt kívánjuk, hogy egyszer ébredj éppen pénteken reggelre
betegen! Sőt mi felajánljuk a betegségünket ellenszolgáltatás nélkül, hogy
szembesülj mindazokkal a kijelentéseiddel, ami ma elhangzott a szádból!
Feltételezzük, hogy az egészségügyi dolgozók nagy része nem
ezen a véleményen van és becsületesen szolgálja a betegek érdekeit.
Nagyon szomorú lenne ha az ilyen és ehhez hasonló
gondolkodású egészségügyi dolgozók magatartása alapján kellene véleményt
formálni az egészségügy valamennyi dolgozójáról.
Mi pénteki betegek nagyon reméljük, egyszer Te is kapsz egy
jó nagy rúgást a topa lábadba.
Kedveseim!
Tudatom veletek, hogy nem én vagyok a beteg. Szegény férjem beteg és a szőrnyű kínok mellett még ezt is meg kell élnie.
Nagyon szomorú, hogy így van.
Kedveseim!
Tudatom veletek, hogy nem én vagyok a beteg. Szegény férjem beteg és a szőrnyű kínok mellett még ezt is meg kell élnie.
Nagyon szomorú, hogy így van.
5 megjegyzés:
Terike nagyon szomorúan olvasom soraid.
Terike, remélem, a gyógyulás útjára léptél és többé nem kerülsz össze ilyen, a munkájára teljesen alkalmatlan emberrel. Erre szoktam azt mondani, hogy tudom, nagyon kevés a fizetése, de az ilyen kelletlenül,lelketlenül végzett munkához még ez is túl sok.
Kedves Szánter!
Először pánikbeteget olvastam... A második olvasásra is összeszorul a gyomrom. Én pedig üzenem annak bunkó, eszetlen egészségügyis valakinek, és csak remélni tudom, hogy nem orvos, hogy én pedig beléd tudnék rúgni egy akkorát, hogy haza szállj a jó édes anyukádba, vissza. Te aljas, menj kapálni, de ne beteg emberek közé!
Neked pedig minden jót, jó egészséget kedves Terike!
Kedves Terike!
Nagyon sajnálom, hogy ilyesmit át kellett élned. Mielőbbi gyógyulást kívánok Neked! Bízom benne, hogy a lelki erőd és az alkotókedved átlendít minden nehézségen, és hamar egészséges leszel újra!
Sok erőt és jó egészséget kívánok. Szívből jövő üdvözlettel:
Orbán Andrea Viktória Budapestről (Régebben többször írtam hozzászólást a szép kenyereidre, süteményeidre válaszul.)
Kedveseim!
Tudatom veletek, hogy nem én vagyok a beteg. Szegény férjem beteg és a szőrnyű kínok mellett még ezt is meg kell élnie.
Nagyon szomorú, hogy így van. Hát ez van.
Üdv: Terike
Megjegyzés küldése