Biciklizés közben hallottuk meg,hogy nagyon nyávog egy kismacska.
Azonnal megálltunk és kerestük az út melletti árokban.
Magas gaz, vizes árok, és egy csipkebokor. Nehezen tudtam megközelíteni a hangot,de sikerült megpillantani a vizes kétségbe esett picike állatot.
Ösztönei szerint mikor meghallotta a hangunkat ,akkor jelzett és nyávogott.
Próbáltam a közelébe kerülni de nagyon rémült volt és a magas gazban elment a kezem elöl.
Mentem utána és próbáltam nyugtatgatni szegényt. Mindig messzebb ment és belement a vízbe is előlem. Nem adom fel! Meg kell fogni! Ekkor már a tekintete tigrissé változott.
Felakadtam kabátostól sapkástól a csipkebokorra de kit érdekelt a tüske, mentem előre és utána! Szegény félelmében belement az árokban levő vízbe is.
Szerencsére szántás volt az árok mellett és a vízből beleugrott a borozdába. Mindenütt talajvíz! Meglapult a mélybe és észrevétlenül eltudtam kapni.
Jaj de jó! Nagyon meglepődtem mert egy kis tigrisre számítottam de egy édes tündéri pici cica lett valóban.
Pici vizes testét fogtam a kezemben és néztük egymást. Megmenekültél,mondtam neki. Megmentettem az életed! Most már hozzánk tartozol és van családod.
Most hogyan tovább? Semmi táska nem volt nálunk és fogalmam sem volt hogyan viszem haza a picike család tagot.
Van rajtam már egy koszos kabát, aminek van jó tágas zsebe. Belefér a pici vizes állatka. Nem ellenkezett. Én széthúztam a zsebet amennyire lehetett és Márti beletette a zsebbe. Ráhúztuk a cipzárat. Kicsit nyávogott még,de kevés idő múlva elcsendesedett. Jó polár zsebbe tettük bele és így felszáradt mire hazaértem vele.
Gyorsan elő a fényképezőt,rátok gondolva és már fotóztam is.Meglepő mert nem akart a zsebből kijönni.
Gyorsan enni innivalót adtam neki. Nagyon ki volt éhezve.
Már eltelt pár óra és a mi kicsi cicánk nagyon jól érzi magát nálunk
a lakásba is behoztam, fotózkodtunk és barátkoztunk.
Hízelkedős tündéri állat.
És a neve?
Zsebi lett.
Ezeken a képeken látszik,mennyire szeretere éhes Zsebi!
Most boldogan fekszek le és álmomban is Zsebivel leszek.
13 megjegyzés:
Tündéri kiscica. Tudta kinek kell nyávogni. Nagyon jó szíved van.
Édes!!! És ez az utolsó kép annyira bájos! Ha magányos kisállat lennék, felétek mászkálnék, az biztos:)
Nem biztos, hogy kidobtak, lehet, hogy a cicamama a csipkebokor alatt nevelte cicajat, mert o maga is kobor cica, nincs gazdaja.
Olyan jó volt olvasni, még ha szomorúnak is indult az eleje.
Vali! Köszönöm szépen!
A szívembe pedig belefér minden kicsi állat.
Kedves m! Tündérien símul hozzám, annyira jó érzés.
én meg biztos befogadnálak!
Kedves Anazar!
Biztos vagyok benne,hogy kidobták,mert a kóborcica kölykei nagyon vadócok szoktak lenni és nem is lehet megfogni őket.
Ez a cica pedig emberek között lehetett mert nagyon kedves és szelíd.
Kedves Éva! Köszönöm szépen!
Nagyon szomorú,hogy vannak közöttünk lelketlen emberek!
Szeretném ha kicsi élete szép lenne.
Próbálom feledtetni vele a múltat és szebbé teszem számára a jelent és a jövőt!
Nagyon édes. És micsoda szemek!
de jó, hogy rátaláltatok és megmentettétek! Milyen hálás, édes. Megható képek.
Belinda: Nagyon szép szeme van és most már szépen csillog is! Nagyon boldog.
Ciripbogár: Nagyon hálás! Azt szeretné,hogy állandóan fogjuk. Dorombol nagyon.
Nincs rá szó, mennyire szeretjük!
Nagyon hasonló módon jutottam hozzá én is egy cicához. Kidobott állat volt. Az enyém hófehér, és én is nagyon szeretem. Úgy látom a fotón, hogy még nagyon fiatal, meleg hely kell neki, különben elpusztul...
Megjegyzés küldése