Gyönyörű az égbolt, haragos zöld a kukorica, arany színű tarló a szalma bálákkal, gyönyörű látvány!
2015. június 29., hétfő
2015. június 27., szombat
Kalácssütés Szegváron.
Nagy élményben volt részem, meghívtak egy szegvári gyerek-táborba, kalácssütés bemutatóra.
Nagyon készültem, hogy minden rendben legyen és eleget tegyek a megtisztelő felkérésnek. Listát írtam, hogy mit kell vinni a sütéshez, nehogy itthon maradjon valami.
Reggel korán keltem mert három adag kalácstésztát bedagasztottam, hogy mikor oda érünk, lehessen tepsibe rakni a meg kelt tésztát.
Ahogyan ígérték, pont hétkor itt volt értem az autó, bepakoltunk és irány Szegvár. Kedvesen fogadtak a szervezők és invitáltak a gyönyörűen előkészített terembe,
tepsi, gáztűzhely, konyharuhák.
Segítőket is kaptam, négy aranyos asszonykát akik többnyire jártasak már a kalácssütésben. Kipakolás, megbeszélés és lehet kezdeni a munkát!
Két asszony dagasztott én meg a reggel dagasztott jól meg kelt tésztát formáztam és tepsibe raktam.
Hat tepsi kalácsot sütöttünk, mind más-más formát kapott. Nagyon szépre sültek az ismeretlen tűzhelyben, nagy odafigyeléssel nem is égtek meg.
nagyon jó érzés volt, mert úgy éreztem, mintha már régóta ismernénk egymást.
Közben gyerek zsivaj, sikongás hallatszott át a nagy teremből. Kézműves foglalkozáson vettek részt a gyerekek, nagyon jól érezték magukat.
Kisültek az illatos kalácsok, egy hosszú asztal megtelt az aranybarna finomságokkal.
Ebéd után egy bábszínházat néztek meg a gyerekek, majd nagy örömmel jöttek a kalács-kóstolásra.
Mindenki körbe járta az asztalt, megcsodálták a kalács-házikót a rózsa csokrot, nyuszikát. Darabokra törtük a kalácsokat majd a legnagyobb rendben sorba álltak és úgy jöttek az asztalhoz, egy-egy darabka kalácsért. Mindenki a helyére ült és ezután döbbenetes csend következett. Kedvesen fogták a kalács darabkákat, kis ujjukat a magasban tartva, élvezettel harapták a friss illatos puha kalácsot.
Ezek a gyerekek nagyon rendesen, illedelmesen viselkedtek jó volt a közelükben lenni.
Nagyon szép napom volt, gratulálok a szervezőknek!
Megismertem aranyos gyerekeket, kedves barátságos embereket és remélem minden jelenlévőnek kedves emlék marad ez a kalácssütés!
Köszönöm szépen, hogy ott lehettem!
2015. június 25., csütörtök
Kapálási szünetben.
Kapálási szünetben fotóztam kicsit!
Rengeteg a vadvirág, csodálatos a természet!
Sok lepke, darázs, méhecske és bogár, keresi a virágport.
Teljesen belefeledkeztem a fotózásba, no de irány vissza kapálni!
Zöld mezőnek éke vagy,
Napsugara simogat,
Néked dong a méhecske
Téged szeret a lepke.
Megmenekült a macska szájából!
Ma reggel hatalmas madár-kiabálásra figyeltünk fel! Cirmó cicánk egy madárral a szájában jött lefele a nagy diófáról. Férjem megkérte Cirmót, hogy engedje el a madarat és láss csodát el tudta venni a szájából..
Újra született ez a kis Harkály, nem lett semmi baja. Annyira megijedt szegény, hogy még a tenyeremben is nagyon soká nyugodott meg.
Óriási hanggal rikoltozott, majd lassan csendesebb hangokat adva elcsitult. Egy gyümölcsös ládába tettem, hogy megfigyeljem de szerencsére nagyon vidám és mozgékony volt, semmi jele a mozgásképtelenségnek. Átnéztem a testét, sehol nem vérzett.
Semmi baj, mehet ki a természetbe!
Cicákat becsukni, elő a nagy létrát! Felraktam a diófára jó magasra és, hopp, már el is repült. Tudtam követni a tekintetemmel, a kert másik végében egy körte fára repült át.
Semmi bizonytalanság, szépen repült, remélem éli tovább a madárka életét!
Ügyes a mi Cirmókánk, (bár ha nem vesszük észre, biztos ösztönei szerint cselekedett volna) nem szorította meg a kis madarat és így megmentettük az életét!
Újra született ez a kis Harkály, nem lett semmi baja. Annyira megijedt szegény, hogy még a tenyeremben is nagyon soká nyugodott meg.
Óriási hanggal rikoltozott, majd lassan csendesebb hangokat adva elcsitult. Egy gyümölcsös ládába tettem, hogy megfigyeljem de szerencsére nagyon vidám és mozgékony volt, semmi jele a mozgásképtelenségnek. Átnéztem a testét, sehol nem vérzett.
Semmi baj, mehet ki a természetbe!
Cicákat becsukni, elő a nagy létrát! Felraktam a diófára jó magasra és, hopp, már el is repült. Tudtam követni a tekintetemmel, a kert másik végében egy körte fára repült át.
Semmi bizonytalanság, szépen repült, remélem éli tovább a madárka életét!
Ügyes a mi Cirmókánk, (bár ha nem vesszük észre, biztos ösztönei szerint cselekedett volna) nem szorította meg a kis madarat és így megmentettük az életét!
2015. június 6., szombat
Kora reggeli kapálás.
Hajnali 4:50 perc
Korán kelünk, mert megyünk kukoricát kapálni.
Korán a hűvössel könnyebben megy a kapálás is! Megetetjük állatainkat és máris biciklire pattanunk.
Az elemózsiás szatyorba is tettem egy keveset, hiszen én nem reggeliztem. Jó hangulatban indulunk, még a kapálásnak is megvannak a maga szépségei!
Tanyatelekre megyünk hosszú bejárón, lenyírt füves terepen nagyon nehéz hajtani a biciklit, megfogja a dús növényzet a bicikli kerekeket.
Nyíl egyenes bejáró, gyönyörűen lenyírt fű, jobb oldalon elvirágzott repce föld tele sok-sok pipaccsal és szarkalábbal. Bal oldalon kukoricaföld ahol szívesen rohangálnak a mezei nyuszik!
Éppen megpillantok egy két hátsó lábára ülő nyuszit aki döbbenten figyel.
Kik ezek a korai látogatók, gondolja magában. Még jobban kiegyenesedik, füleit előre-hátra illegeti hangfoszlányokat keresve.
Egyszer csak uccu neki el kezd rohanni de megtorpan, ismét magasra emelkedik és figyel nagyon.
Nagyon mókás volt, mert látszott rajta, hogy nagyon kíváncsi!
Őrült irammal gyorsan elszalad.
Közeledve az udvarhoz kettő pici nyuszi cikázva rohan át az udvaron.
Az istálló ajtó sarkig nyitva áll ahová télen nyáron bejárnak nyuszik, őzek, hiszen terített asztal várja a környék vendégeit!
A nagy tanya udvart férjem kaszálja és a szénát az istállóba raktározza az állatoknak, ahová nagy örömmel térnek be a vadak.
Télen még vackot is találunk a nagy hidegben biztos menedék a széna illatú istálló!
Elő a kapával! Harmat cseppek csillognak a haragos zöld kukorica levelén, amit biztos jól elraktároz a növény.
Férjem toli-kapázza a sor közöket én kapálom a sorokat.
Az első kapahúzáskor mindig Apukám jut eszembe, aki megtanította nekem, hogyan kell kapálni.
Két oldalt megkapálod, majd ha már nincs egy szál gaz sem, akkor jól felhúzod a földet a kukorica tövére!
A támasztó gyökerek így jól megerősödnek és a nagy vihart, szelet is jól átvészeli, nem dőlnek ki.
Kapálás közben többször fülembe cseng apa hangja.
Az istálló és a tanya közötti villanyvezetéken fecskék csicseregnek, ők is meglepetéssel nyugtázzák, hogy most nem egyedül vannak!
Körbe repülnek minket, nagy ribilliót csapva.
A mellettünk levő rengő búzatábla fölé mélyrepülésben szállnak, rovarokat keresve.
Elég lassan haladok a kapálással, sok benne a vízi muhar, de persze ha a fecskéket lesem, akkor nem is lehet nagyon haladni!
Se-baj, majd kész lesz.
Erősen kisütött a nap, pacsirták énekét lehet hallani a magasból.
Kapálni, kapálni, mondogatom magamnak.
Lassan megéhezek, előveszem az elemózsiát, hogy friss erővel induljak vissza a sorok közé.
Egyedül maradtam, férjemnek el kellett menni.
Közeledek a szélső sorokhoz ami azt jelenti, hogy karnyújtásnyira vagyok a derékig érő a szélben tengerként hullámzó búza- kalászokhoz. Azonnal eldöntöttem a kapálás befejezése után fotózok és szedek egy szép csokrot. Búzakalász, pipacs és szarkaláb.
Alig várom már, hogy az utolsó kapa ütés is megtörténjen!
Kicsit fáradtak már karjaim de szaporán ütögetem a gazokat, hiszen ha kész vagyok, azután következik az igazi kikapcsolódás! Felakasztom a kapát a nagy diófa ágára, kezet mosok, fényképezőgépet fogok és megyek a búzatengerhez.
Megállok, éppen jön egy jó nagy szél ami megindítja a kalászok táncát.
Sokáig állok, nem tudok betelni a látvánnyal. Mikor elcsendesedik a szél lelassul a tánc és a szélcsendben mozdulatlanok a kalászok.
Gyönyörű látvány!
Nagyon nehéz megfogalmazni azt amit látok és érzek.
Szedek egy jó nagy csokrot, gyönyörködök benne, mennyire szép!
Vissza megyek a biciklimhez, lassan elindulok, kezemben a pompás csokorral.
A harmattól és a poros földtől igen fekete kezem lábam de csokrom büszkén tartva elindulok hazafele.
Pár óra leforgása alatt mennyi szép és jó dolog történhet velünk, ha mi magunk is így akarjuk!
Hallottam pacsirta éneket, láttam a kora reggeli harmatcseppes kukorica levelét, nyuszi futkosást , fecskék cikázását, , láttam búza tengert a futó szélben és még ,,,,, kapáltam is!
Korán kelünk, mert megyünk kukoricát kapálni.
Korán a hűvössel könnyebben megy a kapálás is! Megetetjük állatainkat és máris biciklire pattanunk.
Az elemózsiás szatyorba is tettem egy keveset, hiszen én nem reggeliztem. Jó hangulatban indulunk, még a kapálásnak is megvannak a maga szépségei!
Tanyatelekre megyünk hosszú bejárón, lenyírt füves terepen nagyon nehéz hajtani a biciklit, megfogja a dús növényzet a bicikli kerekeket.
Nyíl egyenes bejáró, gyönyörűen lenyírt fű, jobb oldalon elvirágzott repce föld tele sok-sok pipaccsal és szarkalábbal. Bal oldalon kukoricaföld ahol szívesen rohangálnak a mezei nyuszik!
Éppen megpillantok egy két hátsó lábára ülő nyuszit aki döbbenten figyel.
Kik ezek a korai látogatók, gondolja magában. Még jobban kiegyenesedik, füleit előre-hátra illegeti hangfoszlányokat keresve.
Egyszer csak uccu neki el kezd rohanni de megtorpan, ismét magasra emelkedik és figyel nagyon.
Nagyon mókás volt, mert látszott rajta, hogy nagyon kíváncsi!
Őrült irammal gyorsan elszalad.
Közeledve az udvarhoz kettő pici nyuszi cikázva rohan át az udvaron.
Az istálló ajtó sarkig nyitva áll ahová télen nyáron bejárnak nyuszik, őzek, hiszen terített asztal várja a környék vendégeit!
A nagy tanya udvart férjem kaszálja és a szénát az istállóba raktározza az állatoknak, ahová nagy örömmel térnek be a vadak.
Télen még vackot is találunk a nagy hidegben biztos menedék a széna illatú istálló!
Elő a kapával! Harmat cseppek csillognak a haragos zöld kukorica levelén, amit biztos jól elraktároz a növény.
Férjem toli-kapázza a sor közöket én kapálom a sorokat.
Az első kapahúzáskor mindig Apukám jut eszembe, aki megtanította nekem, hogyan kell kapálni.
Két oldalt megkapálod, majd ha már nincs egy szál gaz sem, akkor jól felhúzod a földet a kukorica tövére!
A támasztó gyökerek így jól megerősödnek és a nagy vihart, szelet is jól átvészeli, nem dőlnek ki.
Kapálás közben többször fülembe cseng apa hangja.
Az istálló és a tanya közötti villanyvezetéken fecskék csicseregnek, ők is meglepetéssel nyugtázzák, hogy most nem egyedül vannak!
Körbe repülnek minket, nagy ribilliót csapva.
A mellettünk levő rengő búzatábla fölé mélyrepülésben szállnak, rovarokat keresve.
Elég lassan haladok a kapálással, sok benne a vízi muhar, de persze ha a fecskéket lesem, akkor nem is lehet nagyon haladni!
Se-baj, majd kész lesz.
Erősen kisütött a nap, pacsirták énekét lehet hallani a magasból.
Kapálni, kapálni, mondogatom magamnak.
Lassan megéhezek, előveszem az elemózsiát, hogy friss erővel induljak vissza a sorok közé.
Egyedül maradtam, férjemnek el kellett menni.
Közeledek a szélső sorokhoz ami azt jelenti, hogy karnyújtásnyira vagyok a derékig érő a szélben tengerként hullámzó búza- kalászokhoz. Azonnal eldöntöttem a kapálás befejezése után fotózok és szedek egy szép csokrot. Búzakalász, pipacs és szarkaláb.
Alig várom már, hogy az utolsó kapa ütés is megtörténjen!
Kicsit fáradtak már karjaim de szaporán ütögetem a gazokat, hiszen ha kész vagyok, azután következik az igazi kikapcsolódás! Felakasztom a kapát a nagy diófa ágára, kezet mosok, fényképezőgépet fogok és megyek a búzatengerhez.
Megállok, éppen jön egy jó nagy szél ami megindítja a kalászok táncát.
Sokáig állok, nem tudok betelni a látvánnyal. Mikor elcsendesedik a szél lelassul a tánc és a szélcsendben mozdulatlanok a kalászok.
Gyönyörű látvány!
Nagyon nehéz megfogalmazni azt amit látok és érzek.
Szedek egy jó nagy csokrot, gyönyörködök benne, mennyire szép!
Vissza megyek a biciklimhez, lassan elindulok, kezemben a pompás csokorral.
A harmattól és a poros földtől igen fekete kezem lábam de csokrom büszkén tartva elindulok hazafele.
Pár óra leforgása alatt mennyi szép és jó dolog történhet velünk, ha mi magunk is így akarjuk!
Hallottam pacsirta éneket, láttam a kora reggeli harmatcseppes kukorica levelét, nyuszi futkosást , fecskék cikázását, , láttam búza tengert a futó szélben és még ,,,,, kapáltam is!
2015. június 3., szerda
Esti elcsendesedés udvarunkban.
A kerti nyúlházból kiengedem Pamit a törpe nyuszit a szokásos esti futkosásra. A cicák nagyon boldogok ilyenkor,versenyt futnak Pamival.
Közben a hordóban gyűjtött esővízből meglocsolom a virágaimat.
Leülök a kerti padra és szinte jól esik a csend.
A fűnyírók elhallgattak, most épen egy rigó trillázik sok-sok madárhangot utánozva.
A fából készült autó-beálló alatt egy fecske pár cikázik át legyet keresve, hangos csicsergéssel.
De édesek!
Gyertek, gyertek hozzánk, szeretetünk benneteket!
Párszor még megismétlik az átcikázást.
Egy cica mögém ül a padon miközben Pamit figyelem. Jól kifutkosta magát, hasal a nedves földön, lábait hátra dobva.
Egyet-egyet vakkant a szomszéd kutya, majd ismét fecske csicsergés hallik.
A tyúkudvarban készülődnek a tyúkok a beüléshez, új tyúkházat kaptak és kis terelgetéssel be kell őket hajtani!
Holnap már biztos önállóak lesznek!
A nagy diófán cinegék pajkoskodnak, Benjy kutyánk tátott szájjal figyeli őket.
Hopp, közben Pami nagyon ügyesen vissza megy a kerti házba, elege volt a futkosásból, hiszen este van már.
Egy fácán kedves hangját hallom a falu széléről.
Pár tyúk még a terelésre vár, egy-egy még hangosan kárál.
Jaj ne!
Valahonnét nagyon hangos zene hallik de szerencsére gyorsan elnémul.
Pamit garabolyba teszem és beviszem az éjszakai alvó helyére, kap még egy kis szénát, répát, almát és friss vizet.
Csend van, hallom a kerti óra ketyegését.
A szomszédból kacagás hallik, közben egy rigó trillázik ismét.
A vacsorát lekésve haza érkezik Gergő cicánk, már hozom is az ennivalót, jól megdorgálom, hogy öt órakor van a vacsora!
Végre az összes tyúkot beterelem és az udvaron is körbe nézek, ne maradjon semmi a szabad ég alatt.
Zsömike már teljesen hanyatt fekve horkol nagyon. Elege volt a mai napból, hiszen ma volt a kutya oltás.
Cifra cicám felugrik hozzám, megharapdálja a karom és boldogan tovább áll.
A kutyák lepihentek, tyúkok az ülőn, Pamika hasalva szipákolja az önitatóból a vizet..
Elcsendesedik a környék a falu, még autó zúgás sem hallik.
Pár házzal arrébb bagoly huhog, jelezi, hogy készen áll az éjjeli vadászásra!
Csend, nyugalom, csak kedves madárhangok és pár tücsök zenéje hallik.
De szeretem ezt az esti nyugalmat árasztó csendet!
Mindeniken nyugodalmas jó éjszakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
