Pénteki betegek.

2017 július 21 Szeged Onkoterápiás Klinika A részleg.

Szomorúan ül a sok beteg ember a rendelőben. Várnak türelemmel, bár van, aki már egyre hangosabban véleményt nyilvánít a sok várakozás miatt.

Mi 9 előtt érkeztünk, sokadiknak. Dél körül jár az idő, mikor egy ott dolgozó fehér ruhás hölgy, mérgesen, sietve, kissé topítva (talán az egyik lába kicsit rövidebb) egyre mérgesebben jön, megy.

Mikor elhalad előttünk jól hallhatóan ezt mondta: „érdekes, hogy mindenki péntek reggelre ébred betegen”?

Mindenki arcán döbbenet, talán megkellett volna állítani és eligazítani rendesen, de nincs már energia, elfogyott.

Fél óra múlva ismét ez a fehér ruhás hölgy a recepcióhoz viharzik és nagy hangon beszélt egy másik fehérruháshoz.

„mindenki pénteken jön, a fene enné meg őket, tudnék rúgni beléjük nagyot”

 hangzott el jól érthetően.

Ültünk és nem moccantunk.

 (most sírok, mert nem bírom ki, hogy ne sírjak)

Hogy látja el ez az ember a betegeket, akinek ez a véleménye?

Ember. Ember?

Ezen a folyosón daganatos (halálra ítélt rákos) betegek üldögélnek, összeroskadva, szomorúan és mégis kitartóan. (most is sírok)

Mi pénteki betegek üzenjük Te topa: sajnos a betegség jön, hétfő vagy péntek, nem válogat.

Azt kívánjuk, hogy egyszer ébredj éppen pénteken reggelre betegen! Sőt mi felajánljuk a betegségünket ellenszolgáltatás nélkül, hogy szembesülj mindazokkal a kijelentéseiddel, ami ma elhangzott a szádból!

Feltételezzük, hogy az egészségügyi dolgozók nagy része nem ezen a véleményen van és becsületesen szolgálja a betegek érdekeit.

Nagyon szomorú lenne ha az ilyen és ehhez hasonló gondolkodású egészségügyi dolgozók magatartása alapján kellene véleményt formálni az egészségügy valamennyi dolgozójáról.

Mi pénteki betegek nagyon reméljük, egyszer Te is kapsz egy jó nagy rúgást a topa lábadba.


Kedveseim! 
Tudatom veletek, hogy nem én vagyok a beteg. Szegény férjem beteg és a szőrnyű kínok mellett még ezt is meg kell élnie. 
Nagyon szomorú, hogy így van.